Itt van most: Cikkek / Router alatti router beállítása

Router alatti router beállítása


Router alatti router beállítása

Az alhálózatok és a port forward használata

Videorendszerek telepítése során előfordul, hogy a megrendelő arra kéri a telepítőt, hogy a kamerák és a rögzítő hálózati forgalma ne keveredjen a vállalati hálózattal. Ennek megvalósítására több módszer is létezik, mint például a VLAN, de az a legegyszerűbb, ha a hálózatba egy routert integrálunk, és a videohálózatot a router alatt, egy úgynevezett alhálózatban építjük fel.
Az alábbi példákkal illusztráljuk a hálózat egyes elemeit és a szükséges beállítások lépéseit.


Mit jelent az alhálózat?
A számítógéphálózatba kapcsolt új elem általában egyenrangú félként vesz részt a hálózat munkájában. Ha azonban egyes számítógépeket csoportokba szervezünk, akkor nyilván azt szeretnénk, hogy csakis az egy csoporton belüli eszközök legyenek egyenrangúak, és a csoportok egymáshoz képest azonos, magasabb vagy alacsonyabb szinten helyezkedjenek el. A csoportok hálózathoz való kapcsolódásáért a router felelős. Ha az internetkapcsolathoz nem használnánk routert, akkor a számítógépünk egyenrangú lenne az internet összes PC-jével és szerverével, ami több hátránnyal is jár. Először is, az internetkapcsolat így csak egyetlen PC-re korlátozódik, másrészt az internetre kapcsolt összes idegen eszköz képes elérni a számítógépünket, amely felkészültség és professzionális védelmi programok híján valószínűleg igen hamar egy támadó program áldozatává válik.

Router_1_abraRouter használatával ezek a hátrányok eltűnnek. Kívülről csupán a router látszik, és minden támadás fennakad a router tűzfalán. Ráadásul a router belső oldalára egyszerre több PC is csatlakoztatható, és ezek mindegyike kilát az internetre. Az így létrejött belső hálózat minden tagja egyenrangú, kommunikálhatnak egymással minden megkötés nélkül, és ez a kommunikáció nem látszik az internet felől, és nem is jut ki oda. Az 1. ábra egy ilyen kapcsolatot ábrázol. A router alatti három PC egymással a routerbe integrált switch segítségével van összekötve, és ha nem igényelnének DHCP-n kiosztott IP-t és internetkapcsolatot, akkor magára a routerre valójában nem is lenne szükség. Egy switch egyedül is elláthatná a feladatot. A routerre azért van szükség, mert a három PC-ből álló csoportot annak a segítségével választjuk le az internet milliónyi készülékéről, és egy apró alhálózatot hozunk vele létre. Elnevezésben is megkülönböztetjük a router két oldalát: a LAN (Local Area Network) jelenti a belső hálózatot, míg a WAN (Wide Area Network) külső hálózat felé irányuló csalakozást jelenti.

Az alhálózat fontos jellemzője, hogy a tagjainak olyan IP-címe van, ami semmiképp sem keverhető össze az interneten fellelhető eszközök címével. Erről azok a nemzetközi megállapodásban lefoglalt IP-címtartományok gondoskodnak, amelyek egyedüli célja az alhálózatok gépeinek címzése. A teljesség igénye nélkül:

Router_2_abra

Tehát a belső hálózat címeit ezekből érdemes kialakítani. A leggyakrabban használt tartomány a 192.168.xxx.xxx. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az otthoni vagy a kisebb vállalati hálózatokban található számítógépek, nyomtatók és egyéb eszközök IP-címe rendre 192.168-cal kezdődik. Bár az említett címtartománynak csak az első két bájtja meghatározott, mégis a legtöbbször három konstans számmal találkozunk, például 192.168.1.xxx. A kereskedelemben kapható routerek nagy része a 192.168.1.1-es IP-címmel indul el, és a hozzá csatlakozó PC-k is ebből a tartományból kapnak címet. Pontosabban egy szűkített – úgynevezett C osztályú – tartományt használ a router, amelynek az első három tagja fix értékű, és csak az utolsó (negyedik) szám változik eszközönként. Tehát a 192.168.1.xxx maga a tartományt, a 192.168.1.1 a routert azonosítja, és a csatlakozó eszközök IP-címe 192.168.1.2-től 192.168.1.254-ig, a 2 és 254 közötti számok valamelyike lehet. Ez összesen 254 darab készülék használatát teszi lehetővé a hálózatban, mivel a 0 és a 255 nem használható címzésre. A legtöbb esetben ez bőven elég, de ha nagyobb mennyiségű egyenrangú címre van szükségünk, használhatjuk akár a teljes B osztályt, ekkor több mint hatvanötezer címet kioszthatunk.
Router_3_abraA helyi IP-címekben az a legjobb, hogy többször is felhasználhatók, mindössze arra kell vigyázni, hogy az azonos címtartományok ne találkozzanak közvetlenül. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint a vállalati telefonmellékeket. Több vállalatnak is lehet azonos felépítésű telefonmellék rendszere, ez nem zavar senkit. A 202-es mellék az egyik cégnél a titkárság, a másiknál a porta. Minden mellék eléri a cégen belüli többi melléket, és nem keveri össze senki a telefonhívást egy másik cég azonos számú mellékével. Nincs ez másként a helyi hálózatok IP-címeivel sem. Arra viszont figyelni kell, hogy egymás alatt lévő hálózatok nem lehetnek azonos tartományban! Így a mellékelt ábrán látható – első pillantásra talán bonyolult – hálózatban a piros és a zöld számítógépek nem lehetnek azonos csoportban, míg a kékek igen.


Készítsünk alhálózatot!
Tegyük fel, hogy a piros hálózat routere csatlakozik az internetre, és a hozzá kapcsolódó eszközök a 192.168.1.xxx címeken osztoznak, ahogy az a 4. ábrán látható. A példában lévő piros PC-k címét a piros router a 100 és 200 közötti címekből adja automatikusan. Eddig pont olyan, mint a legtöbb, átlagos hálózat. Ha viszont alhálózatot hozunk létre, akkor bekerül a rendszerbe a zöld router, ami a WAN oldalával csatlakozik a pirosakhoz, így neki is éppen olyan címe lesz, mint a többi piros készüléknek. Ha piros router IP-címe 192.168.1.1, akkor a zöld router WAN oldali címe legyen 192.168.1.2. Fontos tudni, hogy azonos típusú routerek esetében azzal is számolni kell, hogy mindkét routernek egyforma a gyári beállítása, és ugyanaz a belső – switch vagy LAN oldali – IP-címük is, valamint azonos hálózati tartományban osztanak IP-címet a csatlakozó PC-knek. Kézi beállítás nélkül a zöld router nem fog megfelelően működni, már csak azért sem, mert mind a WAN, mind LAN oldalon azonos IP tartomány lenne, ez pedig hibás hálózatot eredményez. Nézzünk erre egy példát: Ha a PC-k piros és a zöld hálózatban is az 1.101 és az 1.102-es IP-címet kapják, akkor a zöld 1.101-es PC hogyan magyarázza meg a routernek, hogy a zöld 1.102-vel vagy a piros 1.102-vel akar kapcsolatot teremteni. Ezért aztán az egymás alatti hálózatok nem lehetnek azonos szegmensben! A zöld routernek nem csak a WAN oldali IP-címét kell beállítani, hanem a LAN oldali teljes működési szegmensét is. A zöld router WAN címe tehát 192.168.1.2, és a LAN oldali címét át kell írni a gyári 1.1-ről 2.1-re. Így a LAN oldala a 192.168.2.xxx címeket fogja kezelni. A zöld routerre csatlakozó PC-k a 2.101 és 2.102-es címet kapják majd a zöld DHCP szerverétől. A zöld PC-k tudnak egymással kommuni-kálni, mert azonos hálózatban vannak, valamint megszólíthatják a piros PC-ket és az internetet, mert felfe-lé mindig nyitva a ajtó, hiszen a piros PC-k számára is elérhető az internet. A helyzetet tovább bonyolíthat-juk, ha a zöld router alá újabb hálózatot illesztünk egy kék router segítségével. Ekkor a kék router WAN oldali IP-címe legyen 192.168.2.2, és a LAN oldali címe legyen 192.168.3.1. A kék routerre csatlakozó PC-k IP-je így 3.101, 3.102 és 3.103 lesz. Ezek a PC-k kapcsolódhatnak egymáshoz, a zöldekhez és a pirosakhoz, valamint az internethez. Azért, hogy minden lehetőséget lefedjünk, a példában mindjárt két darab kék router és így két darab kék színű hálózat van. Ezek azonos szinten vannak, de nem látják egymást, mert a két kék háló olyan, mint két önálló telefonközpont, saját mellékekkel. A másodikként érkező kék routernek legyen a WAN oldali IP-címe 192.168.2.3, és a LAN oldali címe legyen 192.168.3.1. Ez a belső cím meg-egyezik a másik kék router belső IP-címével, de vegyük észre, hogy mindkét routernek más a WAN címe, és egy magasabb szintű hálózathoz csatlakoztatják az alhálózatukat, ami analóg azzal a helyzettel, mintha a zöld hálózat lenne az internet, és a kékek lennének a különböző szolgáltatási helyszínek.
Fontos észrevétel, hogy a piros és a zöld hálózat attól függően lesz WAN vagy LAN, hogy éppen honnan nézzük. A piros hálózat a piros router és a piros PC-k szempontjából LAN, míg a zöld PC-k felől WAN-nak számít.

Router_4_abra

Port forward – kapcsolat a hálózatok között
A szabályok adottak: Felfelé minden látható, lefelé semmi. Ezen segít a routerekben implementált port forward, vagy más néven virtual server funkció. A fentről (WAN oldalról) érkező kéréseket a kérés típusa (valójában a port) alapján a router akkor engedi be az alhálózat valamelyik IP-címére, ha a port forward táblázatában erre vonatkozó szabályt talál. A vállalati telefonközpont példájával élve ez olyan, mint amikor felhívja valaki a céget, és számlát kér. A kérés alapján a telefonközpontos kapcsolja a számlázási osztályt, és máris kész a kapcsolat a betelefonáló ügyfél és a számlaosztály ügyintézője között, miközben a betelefonálónak nem kell tudnia a számlázás mellékét, elég, ha a központi számot ismeri.

Tételezzük fel, hogy a négyes ábra jobb alsó sarkában lévő számítógép egy videorögzítő szerver, amit a 6036-os és a 80-as porton érhetünk el. Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy különböző szinteken lévő routereken milyen szabályokat kell beállítani ahhoz, hogy egy külső kérés eljusson egészen az NVR-ig.
Router_5_abra
Amikor egy port forward táblázatot hozunk létre, nem ronthatunk ajtóstul a házba, nem adhatjuk meg az első routernél a végcélt, mert az nincs abban a hálózatban! A szerver IP-címe 192.168.3.103, és ez a cím nem csak az internetről nézve láthatatlan, hanem a piros routerre csatlakozó PC-kről is. Ezért a piros routeren csak a legközelebbi pontot tudjuk megadni, ami jelen esetben az 1.2-es címen lévő zöld router. A zöld routeren további útbaigazítást adunk, így a jobb oldali kék router IP-címét írjuk a táblázatba. A jobb oldali kék routerbe érkező kérés az abban tárolt szabály szerint végül eljut a 3.103-as címre, ami a rögzítő tényleges IP-címe.

Milyen adatokat kell megadni a táblázatban, és miért?
A port forward táblázat néha több oszlopot tartalmaz, mint amit értelmesnek tartanánk, ezért érdemes átnézni, hogy mi, mire való.
Belső port
A belső port nem kérdéses, ez az a port, amit a belső eszköz használ, és ezt szeretnénk kívülről, a magasabb hálózati elemek felől elérhetővé tenni.
Belső IP-cím
A belső IP-cím szintén nem okoz gondot, mert egyszerűen ez az IP-címe a példánkban a rögzítőnek.
Külső port(ok)
A külső port alapesetben megegyezik a belső porttal, azaz, ha a 80-as portot kiengedjük, azt kívül is 80-asként fogjuk használni, ám egyes routerek megengedik a belső és külső portok megkülönböztetését. Ez azt jelenti, hogy külső portként írhatunk például 81-et, aminek az lesz az eredménye, hogy IP-címet és a 81-es portot kell használni a hozzáféréshez, de az irányítás során nem csak az IP változik routerről routerre, hanem a port is. Azaz a külső felhasználó a 81-es porton indít kapcsolatot, és talán nem is tudja, hogy az NVR a 80-as porton vár a kapcsolatra. A külső portot a táblázat alapján a router a kérés átengedése során tehát is meg is változtathatja. A külső port egyetlen szám helyett esetenként lehet egy tartomány, például 81 – 88. Ez annyit jelent, hogy kívülről a 81-től 88-ig terjedő portok bármelyike beengedhető, és mindből 80 lesz, ha a belső portnál így rendelkezünk.
A belső és a külső port eltérítését gondosan meg kell tervezni, mert hibát is okozhat. A rögzítőnél például az adatportot (ami a példánkban 6036) azért nem szabad úgy beállítani, hogy más legyen belül, mint kívül, mert a külső kapcsolat felépülése során a rögzítő a 80-as porton keresztül közli a böngészőben futó kliens-programmal, hogy ő bizony a 6036-os porton fog majd videót közvetíteni. Ha a router a táblázata alapján egy ettől eltérő porton várja a kapcsolatot, akkor hiába tenné át belül a 6036-ra, a kliens program nem tudja ezt, és a megbeszéltek alapján próbálkozik a kívülről elzárt porton. Így a kapcsolat nem épül fel,
Külső IP-cím
Ez az opció egy biztonsági korlátozás, ahol azt az IP-t vagy IP-részletet kell megadni, ahonnan elfogadjuk a külső kérést. Ha például ide 82.10.33.105-öt írunk, akkor csak az a hálózati eszköz jogosult elérni az NVR-t, amelynek címe megegyezik a leírt IP-címmel. Készüléktől függően a korlátozás a 0.0.0.0 címmel, vagy a 255.255.255.255-tel kapcsolható ki. Az IP-cím tartományokat is ekképp adhatjuk meg: 82.10.33.0 vagy 82.10.33.255. Ekkor azok az IP-címek engedélyezettek, amelyek kezdete 82.10.33.xxx.
Protokoll
Alapvetően két féle protokollt használnak az IP-címekkel azonosított eszközök. Ha nem tudjuk biztosan, hogy melyiket válasszuk, a legbiztosabb mindkettőt beírni a szabályok közé. Ez lehet, hogy plusz sorokkal oldható csak meg, de gyakran a TCP és UDP mellett található egy BOTH (mindkettő) választási lehetőség is.
Közlekedés a hálózatban
A végére tartogattam egy érdekes játékot. Vajon, a hálózatunk négyes számú ábráján, a bal alsó sarokban lévő 192.168.3.101 IP-című PC hány féle módon érheti el a jobb alsó sarkon lévő NVR-t? Aki maga szeretne rájönni a megoldásra, az még ne olvasson tovább, hanem próbálja előbb megoldani, és utóbb ellenőrizheti, hogy helyes volt-e az ötlete.
1. Az első és egyben nyilvánvaló mód, a jobb oldali kék routeren át vezet, tehát: 192.168.2.3:80
2. Mivel felfelé nyitva az ajtó, mehetünk a zöld routeren át is: 192.168.1.2:80
3. És végül, ha ismerjük a piros router internetcímét, azzal is célt érünk: piros_router_külső_ip_címe:80.
Természetesen, ez utóbbi cím az internet összes eszközéről, és minden, az internetet elérő PC-ről vagy mobil készülékről hozzáférhető, így ennek segítségével a rögzítő is elérhető.
Annyit még érdemes tudni a buktatókról, hogy egyes routerek a belső hálózat elemeit nem engedik elérni belülről, ha azt a router WAN oldalának címével tesszük, azaz a második és a harmadik módszer nem minden router esetében lesz eredményes.


Boros György
CCTV – IT műszaki termékfelelős
Power Biztonságtechnika