



|
|
Valós WDR
A magyarul dinamikakompressziónak is nevezett funkció arra hivatott, hogy a kamera által készített kép túl világos és túl sötét részeit tegye részletgazdaggá.
A valós WDR működését legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a képérzékelő a fényképezés pillanatában dolgozik együtt a jelfeldolgozó processzorral, és úgy módosítja az expozíciós időt, hogy minden képpontra jusson elég fény, de előtte a világos részekről okosan eltárolja az információt, így azok hiába lesznek majd túlvilágítva, nem tudnak beégni. Ennek az lesz az eredménye, hogy normál kontrasztú felvételekhez képest – ahol gyakran az árnyékok csak fekete foltok, és a világos részek vakító fehérek - csak az lesz fekete és az lesz fehér, ami tényleg nem tartalmaz további információt.
Érdemes tudni, hogy a digitális WDR a már elkészült képet manipulálja képfeldolgozó algoritmusok segítségével, így az emberi szemnek kényelmesebb eredményt képez, de nem jelenít olyan információt, ami a fényképezéskor az expozíció miatt lemaradt a képről. A digitális WDR-hez képest a valós WDR azonos környezetben nagyságrendekkel több információt képes szolgáltatni.

A jellemzően 120 dB-es érték arra utal, hogy a jóformán teljes sötétségtől a vakító hóig bármi lehet a képen egyidőben, nem fogunk lemaradni a részletekről.
|
|